Amikor legnagyobb fiam már kinőtt a babakorból, s éppen nem Magyarországon éltünk, jó időtöltésnek találtam a kötés megtanulását. Hosszú ideig szinte mániámmá vált a kötés. Annyira, hogy még a tévét is képtelen voltam nézni, bármilyen jó műsor is volt benne, ha nem volt épp a kezemben kötőtű, és nem köthettem közben. Eleinte csak a sima-fordított kötés ment, de hogy variáljam, több színt használtam. Aztán nagyon megtetszett a nagymintájú gyerekpulóver, és jöttek a teljesen saját tervezésű, mesefigurákkal díszített pulcsik. Soha nem szerettem, ha a gyerekeim olyan holmit viseltek, amiből 100 másik is szaladgált az utcán. A pulóverek mintáját én terveztem az éppen aktuális kedvenc mesefigura képe, vagy rajza alapján. Lerajzoltam a figurát miliméterpapírra, azon megterveztem a vonalakat, aztán átrajzoltam A/3-as kockás papírra, s jöhetett végre a kötés. Később az ír minta lett a kedvenc, akkoriban igyekeztem mindent ezzel a mintával kötni.