Néhány szó magamról és a tervezett oldalról.

Van egy kedvenc, kicsit átalakított mondásom. Én nem azt mondom, hogy "Minden rosszban van valami jó", hanem azt, hogy "Minden rossz jó valamire". Ez a mondás maximálisan illik a számítástchnikai függőségemre.

Az egész úgy kezdődött, hogy éppen GYES-en voltam legkisebb apróságommal, amikor az akkori munkahelyemen, a bankban elég drasztikus létszámleépítés kezdődött, s természetesen első körben azokat küldték el, akiknek már letelt a GYES, és újra munkába tudtak volna állni. Ennek a katasztrófának enyhítésére szerencsére a bank létrehozott egy alapítványt, ami anyagilag támogatta a létszámleépített dolgozókat. Ez akkor is jelentős összeg lett volna, ha valami véletlen oknál fogva az én ezzel kapcsolatos irataim nem keveredtek volna el. Amikor ez hónapokkal később kiderült, kárpótlásul a nekem járó összeget megduplázták. Pontos összeget már nem tudok, de emlékeim szerint 200 ezer fölött volt, ami '96 elején horribilis összegnek számított. Hirtelen felindulásból gondoltam egy merészet, és eldöntöttem, hogy ebből a váratlan bevételből megveszem életem első számítógépét. Tettem ezt úgy, hogy azt sem tudtam a számítógépről, hogy  melyik gombot kell benyomni rajta, hogy egyáltalán működésre bírjam. Szerencsére nagyfiam akkor már középiskolás volt, s nekik volt számtech oktatásuk, így a bekapcsolás és az elindítás első alkalommal az ő nagy feladata volt. No, de innentől kezdve nem volt megállás a lejtőn :)

Esténként alig vártam, hogy végre mindenki elaludjon, s végre bekapcsolhassam a gépet. Éjt nappallá téve, napi 1-2 óra alvással hamar eljutottam arra a szintre, hogy ekkorra már én tudtam tanácsot adni nagyfiamnak, ha épp elakadt valamivel a számtech háziban, s ehhez elég volt egy hónap intenzív tanulás. Igaz, akkoriban rengeteg számítástechnikai könyvet szereztem be, és azokból lépésről lépésre mindent megtanultam.

Abban is szerencsém volt, hogy amikor én kezdtem tanulni a számítógépet, bekapcsolás után a monitoron csak egy "C" betű jelent meg, s minden parancsot nekem kellett kiadnom DOS-ból, innen tudtam indítani az akkori Windows-t, a 3.1-est. Hozzátenném, hogy akkori angol tudásom, annyi volt, hogy "I love you", "Thank you" és még két szó: a "sunflower" és a "butterfly". A két utolsó szó azért égett bele a fejembe, mert amikor nővérem középiskolás lett és elkezdett angolul tanulni, ez a két szó volt, amit először hallottam tőle. Furamód ez a két szó későbbiekben is gyakran felbukkant az életemben. Két rövid történet: Amikor agyvérzés után hazakerültem a kórházból, anyukám egy csokor napraforgót tett a vázába az asztalomra (pedig nem tudta a kötődésemet), a pillangó pedig azért érdekes, mert egyszer, amikor pszichiátriai vizsgálaton voltam, a vizsgáló doktornő mutogatott egy csomó képet, és meg kellett mondanom, mit látok bennük. Szerintem cseppet sem meglepő módon én mindben pillangót láttam. Biztos emlékszel rajzórákról arra, amikor egy papírlap egyik felére mindenfajta festéket raktunk, aztán félbehajtottuk a lapot, s amikor szétnyitottuk, akkor pillangóra emlékeztető képet kaptunk. S mert a nekem mutogatott képek is mind ilyesmik voltak, logikus, hogy mindről a pillangó jutott eszembe. A harmadik ilyen kép után már nem mertem megint "pillangó"-t mondani, attól való félelmemben, hogy esetleg a doktornő téves következtetést von le a szóból, s arra gondol majd, hogy talán éjszakai pillangó vagyok, ezért inkább mondtam valami butaságot. pl. hogy elefánt, macska vagy bármi más, csak ne legyen pillangó :) 

No, de ennyit a napraforgó és pillangó kötődésemről, térjünk vissza a számítógéphez.

Egy hónap intenzív tanulás után eljutottam oda, hogy már lassúnak találtam a gépemet, bővítettem a memóriáját, lecseréltem a monitort, s mindezt egyedül, csak a számítástechnikus ismerősöm szóbeli utasításai alapján otthon, egyedül. Simán szét mertem szedni a gépházat, s megoldottam a fejlesztést.

A DOS miatt az angol tudásom is rengeteget fejlődött, igaz, csak a számítástechnikai szókincsem, és persze az is csak írásban, a kiejtésről halvány lila gőzöm se volt. De kevés volt az olyan parancssori utasítás, amit ha leírva láttam, akkor ne tudtam volna azonnal, mit jelent, s éppen mit kell csinálni. Később jött másik nagy kedvencem, a Norton Commander. Itt már lényegesen kevesebbet kellett használnom a komplett mondatokat, de kevés olyan dolog volt, amit ne tudtam volna önállóan, külső segítség nélkül megoldani.  Persze óhatatlan, hogy ennyi gépgyötrés után ne szereztem volna be egy igen durva vírust is, ami teljesen működésképtelenné tette a gépemet. Ennek a  javításához viszont már szükségem volt külső segítségre, de végül ezt is otthon, egyedül, szóbeli utasítás alapján csináltam meg. Egy életre megjegyeztem a vírus nevét, s tán még arra is emlékszem, hogy kellett elhárítani a bajt. 

Miután már megfelelő jártasságra tettem szert DOS-ban és Norton Commanderben, belemélyedtem a Windows, Excel, Word tanulmányozásába is. Azért haladtam így, mert akkorra már elhatároztam, hogy mindenképp le akarok vizsgázni számítógépkezelésből. Ehhez persze beszereztem a vizsgakövetelményeket, s ennek megfelelően haladtam a tanulással. Akkoriban még a vizsga főképp DOS-os parancsok ismeretéből állt, a Windows és a szövegszerkesztő, táblázatkezelő ismerete jóval kisebb része volt a tananyagnak. Mondanom sem kell, hogy végül tanfolyam elvégzése nélkül csak vizsgára jelentkeztem be a TIT-be, és persze elsőre sikerült is megszereznem a számítógépkezelő szakképesítést.

Azon a nyáron érdekes történetem volt. Sógornőm, aki számítástechnikát tanított a helyi általános iskolában, nagy bajba került, mert az iskolai rendszerük teljesen működésképtelenné vált. Az elmondott "tünetekből" azonnal tudtam, hogy ott is felbukkant az általam már jól ismert vírus, így hipp-hopp rendbe tudtam rakni a suli rendszerét, pedig olyan szinten nem működött, hogy még az egeret sem lehetett működtetni. Aztán még abban az évben ősszel sikerült álláshoz jutnom, ahol aztán nagy hasznát vettem a számítástechnikai tudásomnak. Akkora már olyan szinten ismertem az Excelt is, hogy rövid időn belül el tudtam készíteni egy olyan komplex táblázat-rendszert, ami tele van mindenféle kereszthivatkozásokkal, s pillanatokon belül bárkire és bármire (persze kizárólag a táblázatba felvitt adatokból) tud egyéni vagy összesített információt adni. Nem kis büszkeséggel mondom, hogy mai napig azt a táblázatrendszert használják az analitikai kimutatások készítésére. (Ott rontottam el, hogy annó nem kértem szerzői jogdíjat. Mára tán már milliomos lennék :) )

Aztán évekkel később, amikor már egyre jobban kezdett terjedni az internet is, megint gondoltam egy merészet, s beiratkoztam egy számítástechnikai szoftverüzemeltetői tanfolyamra. Ez azért is volt nagyon fontos számomra, mert akkoriban szinte létszükségletemmé vált, hogy mindegy mit, de tanuljak valamit. Így végeztem el a kereskedő-boltvezető, és később a személyügyi ügyintéző tanfolyamot. S mert épp túl voltam az utolsó sikeres vizsgán, szó szerint pánikba estem, hogy akkor most mit fogok kezdeni magammal. Ekkor jött a váratlan lehetőség, mert épp indult a TIT-ben egy szoftverüzemeltető tanfolyam. Gondolkodás nélkül jelentkeztem, de csak azért, hogy megint kamatoztathassam a már megszerzett tudásomat, és erről legyen hivatalos okmányom is. No meg persze, nagy előny volt, hogy az órák alatt, mivel nekem nem tudott sok újat mondani az oktató, aki mellesleg gimis évfolyamtársam volt, én gond nélkül netezhettem a foglalkozások alatt. Érdekességképp megjegyzem, hogy a tanfolyam alatt többször előfordult, hogy az oktató megjegyezte, "Kérdezzük meg Margót, ő milyen megoldást használ erre." Mi sem bizonyítja jobban a weblapszerkesztési terveimet, hogy nagyon szomorú lettem, amikor az oktató feltette a kérdést a hallgatóknak, hogy érdekel-e valakit a honlapépítés, mert akkor azt is megtanuljuk. Sajnos én voltam az egyetlen jelentkező, így végül erről szinte semmit tanultunk. :(

Persze, ahogy közeledett a vizsga időpontja, rajtam megint egyre jobban eluralkodott a pánik, hogy mi a csudát fogok csinálni, ha túl leszek a vizsgán. S hogy milyen a sors? Amikor levizsgáztam, épp indult egy felsőfokú államilag támogatott jogi asszisztens képzés az ILS-ben, ahová persze szintén gondolkodás nélkül jelentkeztem.

2006-ban aztán, amikor egyre inkább kezdett elterjedni az otthoni internethasználat is, az akkori vezetékes telefonos szolgáltatóm is kiépítette a faluban az internetet. Természetesen azonnal előfizettem rá, így végre itthon is élvezhettem éjjel-nappal a netezés örömeit. A rengeteg weblap meglátogatása egyre jobban erősítette bennem azt, hogy ezt bizony nekem is muszáj lesz valahogy megtanulni! Kezdetben azonban kizárólag az ingyenesen igénybevehető honlapkészítő oldalakon gyakoroltam, készítettem is jónéhány ingyenes oldalt, természetesen saját ízlésem szerin kialakítva kinézetüket.

Majd, ismét évekkel később, jött az újabb rossz, ami jó valamire. 2020-ban amikor megismertük a Covid és pandémia fogalmakat, s jött a "Maradj otthon!"-korszak, szó szerint be voltunk zárva a négy fal közé. Ekkor kezdett egyre inkább elterjedni az online oktatás, s mert tudomásomra jutott, hogy indítanak egy teljes mértékben államilag támogatott online weblapszerkesztői tanfolyamot, egy percig sem volt kétséges, hogy nekem erre bizony muszáj jelentkeznem! A sikeres vizsga után még mindig tartott a pandémia miatti nagyfokú bezártság, ezért kizárólag az online ilyen irányú képzések érdekeltek. Így végeztem el ösztöndíjasként az egyik legnagyobb képző cég tanfolyamát, ami azzal az előnnyel is járt, hogy nemcsak a saját tanfolyamom anyagához volt a képzés alatt hozzáférésem, hanem az intézmény összes oktatóanyagához is. Aztán jött egy újabb ingyenes lehetőség, amit épp azért csinálhattam végig (egy újabb rossz), mert igazolni tudtam mozgáskorlátozottságomat, s sikeres felvételi vizsgát tettem és nekem lett a legmagasabb felvételi pontszámom, így nem kellett fizetnem a képzésért. Később ugyanennél a képző intézménynél, indult egy újabb, immár fizetős tanfolyam, a Drupal-képzés. Ugyan fogalmam sem volt arról, mi a csuda az a Drupal, természetesen belevágtam. S mert a vizsga végeredményével nem voltam elégedett, nem nyugodtam addig, amíg alaposan meg nem tanultam mindenféle neten fellelhető oktatóanyagokból, videókból a Drupal működését. Persze ehhez hozzájárult egy újabb rossz, nevezetesen az, hogy év elején közbejött egy újabb betegség, ami hosszú időre szó szerint szobafogságra ítélt. S mert a kerti, udvari munkák végzése még mindig nem ajánlott, a géphasználat viszont nem okoz gondot, így szinte minden szabadidőmet az ismereteim elmélyítésére fordíthattam.  Most már nyugodt szívvel állíthatom, hogy ha nem is professzionális szinten, de szinte bármilyen igényt kielégítő weboldalt nagyon könnyedén össze tudok állítani, legyen az akár webshop, akár csak egy sima weboldal.

Remélem, ennek az oldalnak a tanulmányozása után Neked is ez lesz a véleményed.

A tervezett oldalról:

Az eredeti elképzelés csak ennyi volt:

Később módosítottam az elrendezésen, alaposan ki is bővítettem azt, és a könnyebb áttekinthetőség miatt az éppen meglátogatott menüpont oldalsávjában helyeztem el az adott menüpontban elérhető aloldalakat. 

Bármelyik oldal bal felső sarkában látható Címlap feliratra kattintva a weblap főoldalára juthatsz el.

Kellemes nézelődést, böngészést!