Korea-rajongásom úgy kezdődött 2011-ben, hogy egyik reggel épp a buszhoz készülődtem, s természetesen háttérzajként közben ment a tévé. Egyszercsak felfigyeltem egy szokatlan zenére. Odapillantottam, s láttam, hogy épp akkor kezdődött egy akkor még számomra furcsának tűnő történelmi sorozat. A címe a Palota ékköve volt. Mondanom sem kell, hogy végül annyira elmerültem a nézésében, hogy a buszt természetesen lekéstem. Ekkortól minden programomat a délelőttönként vetítés időpontjához igazítottam, mert nem győztem kivárni az esti ismétlést. Még mielőtt vége lett volna a sorozatnak, már elkezdtem keresgélni hasonló sorozatok után. Így találtam meg egy rajongói klubnál a Painter of the Wind kompletten lefordított sorit, így tudtam, hogy az lesz a következő kötelező néznivalóm. Akkoriban bukkantam rá egy fordítócsapatnál az Yi San-ra, aminek még nem volt teljesen kész a magyar feliratozása, de a biztonság kedvéért már előre letöltöttem az összes videót, s az addig elkészült feliratokat is. Szerencsére mire odáig jutottam, hogy ezt is meg tudtam nézni, akkorra kész volt a teljes magyarítás. Ekkor kezdett el érlelődni bennem a gondolat, hogy én is megpróbálkozzam majd a fordítással. 

Eleinte kizárólag a történelmi sorozatokat néztem, mert fogalmam sem volt róla, hogy nem csak a történelmi sorozataik nagyon élvezhetőek a koreaiknak, hanem a modern korban játszódók is. Amikor végül elfogytak az engem érdeklő, magyarul nézhető történelmi sorozatok, akkor "ráfanyalodtam" a mai történetekre is. Meglepve tapasztaltam, hogy mennyire jók azok is, így innentől nem volt megállás, szinte minden szabadidőmben ezeket gyűjtöttem, és persze néztem szinte megállás nélkül. Eleinte csak azokat néztem meg, amihez volt komplett magyar feliratozás, aztán már az akkora kedvenceimmé vált színészek miatt kutattam egy-egy sori után, függetlenül attól, van- e hozzá magyar szöveg, vagy nincs. A filmeken keresztül egy nagyon különleges világot ismerhettem meg, egy teljesen más kultúrát, teljesen más életfelfogást. Bevallom, mindez nekem nagyon tetszett.

Akkoriban láttam a Goong-ot, ami egy aranyos kis történet volt, nem is csak egyszer néztem meg, s észrevettem, hogy készült egy ehhez nagyon hasonló másik hasonló sorozat is, aminek a fordítása valahogy akkor teljesen leállt. Talán ezzel kezdődött a fordítási ténykedésem is, hiszen a sorozat érdekelt annyira, hogy belevágjak a fordításába. Persze eleinte csak a magam szórakoztatása miatt csináltam, de később, amikor már jóval többet tudtam a Korea-rajongók táboráról, akkor megpróbálkoztam közkinccsé tenni a saját fordításaimat is. Így bukkantam rá egy fordítói csoportra, ahová 2012. februárjában szerencsére sikerült regisztrálnom. A fordítói művésznevemként nem akartam a megszokott nick-nevemet, a Margotzy-t használni, ezért egy koreai névgenerátor seegítségével megalkottam magamnak a Kwon Min Hyo-nevet. 
Aztán, amikor már a nevesebb fordítók nevét is jobban megismertem, felfedeztem valakit, aki nagyon felkeltette a figyelmem, mert a stílusa annyira hasonlított az enyémre, s az ő fordításainál soha nem kellett a hibák miatt aggódnom. Természetesen megkerestem őt, és mert akkoriban indított egy fordítói fórumot, megpróbáltam csatlakozni a csapathoz. (Most néztem vissza a dátumot: 2012. márc. 3-án regisztráltam hozzájuk). Nagyon jól éreztem magam velük, igencsak pezsgő élet folyt a fórumon. Természetesen kedvenc fordítómnál is megpróbálkoztam a saját alkotásaimmal, és elküldtem neki véleményezésre egy kész fordításomat. A legnagyobb dícséret az volt, hogy ezt akár ő is írhatta volna, mert annyira hasonlít a stílusunk. :)
Az évek során végignéztem párszáz sorozatot, s annyira megszoktam a koreai nyelvet, hogy most már a fordítás során is gyakran előfordult, hogy korrigálnom kellett az eredeti idegennyelvű szöveget, mert az adott szituációban a szereplők szájából teljesen más hangzott el, mint ami a feliratban volt. Érdekes volt, amikor először meghallottam az Yi San-t (nálunk A korona hercegeként vetítették) szinkronizálva. Már annyira megszoktam a koreai színészek hangját, hogy számomra nagyon idegesítő volt a színészhez nagyon nem passzoló szinkronhang. Épp csend volt a filmben, amikor aztán megszólalt az egyik kedvenc szereplőm. Én persze az eredeti hangot vártam tőle, s mert azt már akkor is felismertem, ha épp nem láttam hozzá a színészt, annyira kiakadtam a hangon, hogy bármennyire is szerettem azt a sorozatot, egyetlen részt sem voltam hajlandó végignézni belőle magyarul.
Bár mostanában egyéb elfoglaltságaim miatt nem nagyon van alkalmam sem nonstop sorozatnézésre, sem fordításra, de a Korea-rajongásom izgalmas, kellemes szakasza volt az életemnek. Bízom benne, hogy ez a több, mint tízéves rajongás egyszercsak újra visszatér még az életembe.